Meteor képgaléria
1998. december
Meteoritkráterek a Földön


m01 m02 m03 m04 m05 m06
m07 m08 m09 m10 m11 m12
m13 m14 m15      

Az elmúlt évtizedekig meteoritkrátereket főleg a Holdon láttunk, ha ráirányítottuk távcsövünket. A bolygókutató szondák azonban megmutatták, hogy a Naprendszerben gyakorlatilag minden szilárd felszínű objektum — természetesen a Föld is — rendelkezik becsapódásos kráterekkel. A kráterképződés tehát jelentős hatással van az égitestekre. A becsapódások összetörik az objektum kőzetburkának egy részét, finom törmeléktakarót (regolitot) alakítanak ki, átkeverik a felszín anyagát, esetleg kirepítik az űrbe. A nagy becsapódások szétrobbanthatják az égitesteket, vagy a kérget átszakítva utat nyithatnak a vulkánoknak. A kisbolygóövben és a Kuiper-öv belső részén ma is fontos tényezők a becsapódások, ütközések.

A Naprendszer életének korai szakaszában a jelenleginél több mint százszor gyakoribbak voltak a becsapódások. Ez az ún. nagy bombázási időszak mintegy 3,9 milliárd évvel ezelőtt csengett le. Addig azonban kráter kráter hátán képződött, a becsapódások következtében gázok jutottak a bolygók légkörébe, ugyanakkor a meteoritok új anyag-gal gyarapították az égitesteket. Gigantikus ütközések véglegesen megváltoztathatták az égitestek életútját. Egy hatalmas becsapódásból születhetett a Hold, ugyanilyen esemény felelhet a Merkúr nagy sűrűségéért, és talán egy gigantikus ütközés „fújta el” a Mars légkörének jó részét is. A bombázási időszak alatt a Föld is másként festett, meteoritkráterek lyuggatták fiatal, forrongó felszínét. Bolygónk ma is aktív égitest. A belső és a külső erők, valamint az élővilág folyamatosan újraformálják a felszínt, és eltüntetik a krátereket. Napjainkban mintegy 150 meteoritkrátert ismerünk bolygónkon, többségüket a kontinensek stabil ősmasszívumainak területén. A nagyobb kráterek helyzete az M3 ábrán látható. Ma a nagy becsapódások viszonylag ritkák, de néha mégis előfordulnak. A nagy becsapódások a légkört porral telítik, és megváltoztatják az éghajlatot. Ezzel az élővilágot is befolyásolják, néha elég drasztikus módon. Nem véletlen tehát, hogy a földsúroló kisbolygók kutatása napjaink egyik legfrekventáltabb területe.


Vissza a Meteor képgaléria főmenübe!
© Magyar Csillagászati Egyesület, 1998-2004.