| Az Europa 3138 km-es átmérőjével a legkisebb Galilei-hold. Átlagosan
671 000 km-es távolságban kering a Jupiter körül, azaz kb. másfélszer
messzebb, mint a Földtől a Hold. A Jupiter egén az Europa valamivel kisebbnek
látszik, mint nálunk a Hold. Más a helyzet az Europáról nézve, ahonnan
közel 12 fok átmérőjű a Jupiter lapult korongja. Az égitest sűrűsége 3,01
g/cm3. A magtól a felszín alatt kb. 100 km-ig kőzetek találhatók, ami
fölött víz és/vagy jégréteg következik. Valószínűleg egy 80–100 km vastag
víz óceánnal, vagy valamilyen lágy, mozgásra képes jéganyaggal rendelkezik
az Europa. A feltételezett óceánt legfelül egy 5–10 km vastag jégpáncél
borítja, mely tojáshéjként elfordul az alsó vízrétegen. Nagyon ritka oxigén-molekulákból
álló légkörének anyaga a felszínről párolog ki. Az atmoszféra elég változékony,
és mivel a szökési sebesség 2 km/s körüli, folyamatosan áramlik ki az
űrbe. Fényes, 0,65-ös albedójú jeges felszíne főleg sárgás-kékes fehér
színű, de sok vöröses, barnás folt is mutatkozik rajta. Bár a felszíni
magasságkülönbségek általában 1 km alattiak, mégis változatos a tájkép.
Ennek oka, hogy 0,009-es excentricitású pályáján keringve a többi Galilei-holddal
rezonanciákban áll, a Jupiter gravitációs tere pedig óriási árapályt
okoz a holdon. Egy europai nap alatt, amely 3,55 földi nap, néhányszor
10 m-t ingadozik az óceán szintje. Ezt a víz tetején úszó jégkéreg is
követi, melyben repedések nyílnak fel. Elsőként az 1970-es években a Pioneer-10
és -11 repült el mellette, majd az első valóban használható képeket 1979-ben
a Voyager-1 és -2 készítette az égitestről. 1995 decemberében érkezett
meg a Galileo-űrszonda a Jupiterhez, és a program fő célpontja hamarosan
az Europa lett. Az Europát joggal nevezhetjük ma a Naprendszer legérdekesebb
holdjának. Ennek azonban nem a geológiai aktivitás az oka, hanem az, hogy
a felszín alatti óceánban elméletileg lehetséges, hogy különböző életformák
alakultak ki. Nem csoda, hogy napjainkban több Europa-szonda tervén is
dolgoznak a szakemberek. |
