E havi mellékletünk témája: Budapest és a csillagok, Budapest és a csillagászat. Csodaszép fővárosunk égboltja mindennek mondható, csak csodaszépnek nem. Az itt élő csillagászok (hivatásosok és amatőrök) első számú problémája a rendkívül súlyos fényszennyezés, amely a halványabb égitesteket egész egyszerűen letörli az égről. A városlakók generációi nőnek fel anélkül, hogy megpillanthatnák a Tejutat, hacsak nem utaznak el távol a város fényözönétől. Érkeznek a hírek a közvilágítás további korszerűsítéséről (ne reménykedjünk, az ilyen fejlesztések általában sokkal több fényforrást, következésképp sokkal világosabb éjszakai égboltot jelentenek), időről időre fantasztikus, óriási távolságokról is látható „fénytornyok” terveivel riogatnak bennünket... Nem jó hírek ezek! És mégis szép az éjszakai Budapest csillagos ege – még az a kevés is szép, ami megmaradt belőle...
Évek óta próbálkozom, hogy megörökítsem azokat a ritka pillanatokat, amikor a város és a fölé feszülő csillagos égbolt igazi látványossággal szolgál. Az éjszakára kivilágított műemlékek és az égen „közlekedő” égitestek hálás „asztrofotós” célpontok. Lám, van valami jó oldala is a „fényszennyezésnek”! Én a város díszvilágítását nem is nevezném igazán fényszennyezésnek, annál is inkább, mivel igencsak megkönnyíti a fotós munkáját. A ritka bolygóegyüttállások sokkal látványosabbak, ha az égitestek olyan szép, kivilágított épületekkel „állnak együtt”, mint a Vár, vagy a Mátyás templom...
A képmellékletben (és borítón) az utóbbi bő tíz év terméséből mutatok be néhány képet. Sze-rettem volna, ha a főváros csillagászati intézményeiről készült felvételeim közül sokkal több bekerül a válogatásba, azonban a szűkös terjedelem ezt nem engedte meg. Talán legközelebb...

Mizser Attila

Támogatóink: Budapest Főváros Közgyűlés Kulturális Bizottsága,
Budapest Főváros XI. Kerületi Önkormányzat