Az "új" Naprendszer - A Vénusz

Belső bolygószomszédunkról, a Vénuszról sokáig csak hiányos ismeretekkel rendelkeztünk, mivel a vastag szén-dioxid légkör felhői teljesen eltakarják a felszínt. Előbb a földi, majd az űrszondás radarvizsgálatok (Venyera, Pioneer-Venus, Magellan) feltárták a felszínformákat.
A Vénusz átlagos naptávolsága 108,2 millió km (0,72 Cs.E.), pályaexcenticitása az nagybolygók között a legkisebb, 1% alatti. A bolygó átmérője 12 104 km, sűrűsége 4,95 g/cm3, kevés kráter észlelhető rajta, ami viszonylag fiatal, aktív felszínre utal, így a Vénusz sok tekintetben Földünk ikertestvérének tekinthető. A bolygó felszínén a légköri nyomás 90 atmoszféra, a hőmérséklet pedig 400 fok körüli. Az atmoszféra legfőbb összetevője a szén-dioxid, a légkörben több km vastagságú kénsavfelhők úsznak, így testvérbolygónkon elképzelhetetlen az élet bármely formája.

A Vénusz a legfényesebb bolygó (maximális fényessége elérheti a -4,7m-t), jó átlátszóság esetén a nappali égen is megfigyelhető szabad szemmel. A bolygó ragyogása a legjobb optikájú távcsöveket is próbára teszi, épp ezért észlelésére a szürkületi vagy a nappali időszak ajánlható.