Oldalszám: 1 / 6 A Meteor 1971 elején indította útjára Bartha Lajos, az
amatőrcsillagász mozgalom ismert alakja. A Meteor legfőbb célja a
megfigyeléseket végző amatőrök tájékoztatása volt. Az első számban
olvasható előszó szerint „A Meteorban azoknak az amatőröknek kívánunk
útmutatást adni, akik szívesen foglalkoznának csillagászati
észlelésekkel, tudományos értékű munkával... Szeretnénk részletes
tájékoztatást adni a bekövetkező égi eseményekről, érdekességekről, s
talán ezzel a csillagászati bemutatásoknak, az ismeretterjesztésnek is
támogatást nyújtunk.” Amikor a Meteor először megjelent, az
1964-ben alakult TIT Csillagászat Baráti Köre (CSBK) immár négyezer
tagot számlált, a Kulin György által irányított mozgalom egyetlen
országos fóruma, a kéthavonta megjelenő Föld és Ég azonban az észlelő
amatőrök igényeinek nem tudott és nem is akart megfelelni. Fő profilja
az ismeretterjesztés volt, emellett a „Janus-arcú” folyóirat felét a
földtudományokkal foglalkozó cikkek töltötték ki. A CSBK 1970-es,
zalaegerszegi találkozón merült fel komolyan a gondolat, hogy legyen az
észlelő amatőröknek is lapja, amely végül 1971 elején indult hosszú
útjára. Az első, mindössze 14 oldal terjedelmű Meteor-lapszám 500
példányban jelent meg, „kézirat gyanánt, belső használatra”. Önköltségi
térítése 3 forint 50 fillér volt. A kéthavonta megjelenő Meteor
igen szerény kivitelben, csekély terjedelemben jelentkezett. Kezdettől
rovatvezetők segítették a szerkesztő és „mindenes” Bartha Lajos
munkáját. A legaktívabb, legmegbízhatóbb munkatársak is közülük
kerültek ki: Kancsura Árpád (Nap), Keszthelyi Sándor és Mezősi Csaba
(meteorok), Nagy Sándor (változócsillagok). A bolygó- és
üstökösészleléseket Bartha Lajos gyűjtötte. Számos észlelési felhívás,
hosszabb cikk, ismertető is megjelent, közülük nagyon sokat jegyzett az
alapító, Bartha Lajos. Az első időszakban Kulin György is több cikket
írt a Meteor számára. Fejes Imre, Fekete Gyula, Székely Csaba és Bartha Lajos (a Meteor első szerkesztője) ékfotométer mérési szalagját vizsgálja. Az
előfizetők száma hamarosan 500-ra nőtt, a Meteor elfoglalta helyét a
magyar amatőrcsillagászatban. 1973 végén Bartha Lajostól egy
szerkesztőbizottság vette át a lap vezetését. Tagjai között a
következők szerepeltek az 1974–1981 közötti időszakban: Erdős Tamás,
Gellért András, Kelemen János, Nagy Sándor, Piroska György, Ponori
Thewrewk Aurél, Zombori Ottó. A szerkesztői teendőket Kelemen János
végezte. A korábbi gyakorlattól eltérően elméleti és műszertechnikai
cikkek is egyre gyakrabban napvilágot láttak, azonban a többé-kevésbé
rendszeresen jelentkező észlelési rovatok voltak azok, amelyek a
legtöbb színt vitték az akkori Meteorba. 1974–75-ben a Papp János által
indított Radiáns c. rovat a meteorészlelők számára szolgált hasznos
olvasnivalókkal, míg a szintén 1974-ben indított Pleione Keszthelyi
Sándor vezetésével a hazai változóészlelések feldolgozását kezdte meg
olvasmányos, szórakoztató formában. Az 1975/2. számban jelentkezett
először a Messier-objektumok között c. sorozat, amit a mai mély-ég
rovat elődjének tekinthetünk. 1977–1980 között a budapesti
Galilei Amatőrcsillagász Klub tagjai végezték az adatgyűjtés és a
rovatok vezetését: Vadász Sándor (Nap), bolygók, kisbolygók (Deicsics
László),Változócsillagok, Hold (Mizser Attila), meteorok (Keszthelyi
Sándor), mély-ég (Szőke Balázs), kettőscsillagok (Mohácsi Gyula). 1981-ben
fordulat állt be a lap életében. A rovatvezetői gárda jelentősen
kicserélődött, az Albireo c. lap rovatai és nagyrészt rovatvezetői is
átkerültek a Meteorhoz. (A Meteor és az Albireo meteoros és változós
észlelőcsoportjai már korábban, 1979-ben egyesültek, és a Meteorban
közölték eredményeiket.) Ezzel párhuzamosan 1981 közepétől áttértünk a
havi megjelenésre. Akkori rovatvezetőink: Nap (Iskum József),
Merkúr-Vénusz-Mars (Orha Zoltán), Jupiter (Gombos Gábor), Szaturnusz
(Mátis András), Uránusz-Neptunusz (Papp Sándor), Üstökösök (Ujvárosy
Antal), Meteorok (Keszthelyi Sándor), Fogyatkozások (Karászi István),
Változócsillagok (Mezősi Csaba, Mizser Attila és Szőke Balázs). „Nem
hivatalos” csoportkép egy szerkesztőségi ülés után. Keszthelyi Sándor,
Süle Gábor, Dömény Gábor, Fodor Antal, Mátis András, Csaba László,
Tepliczky István és Szőke Balázs. Mizser Attila felvétele A
szerkesztőbizottság összetétele is jelentősen megváltozott: Horváth
András, Kálmán Béla, Kelemen János, Nagy Sándor, Ponori Thewrewk Aurél,
Sajó Péter, Schlosser Tamás, Szabados László és Zombori Ottó. A
szerkesztői feladatokat Schlosser Tamás látta el, a Föld és Ég
csillagászati részének szerkesztője. A nyomtatott példányszám elérte a
900-at. Az 1974–1986 közötti időszak az egyenborítók kora is
volt, 13 évfolyamon keresztül (!) a Wodetzky-féle csillagtérképek
szerepeltek a borítón – az egyes évfolyamokat csak az eltérő színű
nyomás különböztette meg! Ez a helyzet csak 1987-ben változott meg. Az
észlelők tájékoztatására több területen is kiadtunk észlelési
útmutatókat. Ezek a kisebb terjedelmű, A/5-ös füzetek a Nap, a bolygók,
üstökösök, változócsillagok stb. észlelőit segítették. Ezek az
útmutatók jelentették később az alapot az 1988-ban megjelent Az észlelő
amatőrcsillagászok kézikönyve c. kiadványhoz. Az 1983/10.
számtól kezdődően jelent meg a felelős szerkesztői poszt, amit Both
Előd töltött be az 1986/7-8. számig. A szerkesztők: Mizser Attila és
Szőke Balázs. Az időszak legfontosabb fejleménye három új rovat
indulása: 1984 őszén indult be a mély-ég rovat (Papp Sándor) és a
kettőscsillag rovat (Vaskúti György), 1986 elején új rovatot kaptak a
szabadszemes jelenségek (Keszthelyi Sándor). Számos „szatelit-kiadvány”
is jellemzi ezt az időszakot, elsősorban változós téren (PVH
Körlevelek, fénygörbe-összeállítások), de ekkoriban jelent meg pl. az
IHW, az International Halley Watch magyar nyelvű észlelési útmutatója
is (1985). Munkában a szerkesztők: Tepliczky István, Mizser Attila és Both Előd (1984) Az
1986/9. számtól létezik a főszerkesztői poszt lapunk élén: Zombori Ottó
az 1992/3. számig volt a Meteor főszerkesztője. Ugyancsak az 1986/9.
számtól kezdődően jegyzi a lapot Mizser Attila felelős szerkesztőként.
Olvasószerkesztők: Kolláth Zoltán és Tepliczky István,
tördelőszerkesztő: Szőke Balázs. Lapunk következő jól behatárolható
időszaka az 1986–89 közötti. Igyekeztünk a két nagy rovat dominanciáját
(változók, meteorok) „letörni”, több teret engedve más észlelési
területeknek. Új rovatok is indultak: holdészlelési rovatunk (Kocsis
Antal) 1987 novemberében, csillagászattörténeti (Keszthelyi Sándor) és
csillagászati hírek (Both Előd) rovatunk pedig 1988 októberétől
jelennek meg. Az 1987-ben kísérletképpen indított mesterséges hold
rovatunk az észlelők érdektelensége miatt 1988-ban megszűnt. Az 1987/1.
számtól új külsővel jelentünk meg, első ízben vehettek kézbe olvasóink
olyan Meteort, melynek címlapján asztrofotó látható, mégpedig Zana
Péter látványos tűzgömbfelvétele. Először 1988-ban jelentettünk meg
évkönyv jellegű különkiadványt (Csillagászati adatok 1989-re), ez volt
a jelenlegi Meteor csillagászati évkönyv előfutára. Amatőrök és távcsöveik a Meteorról elnevezett első észlelőtáborban, a Meteor ‘88-on A
dinamikus fejlődés ellenére mindvégig komoly gazdasági gondokkal
küzdött lapunk, fennmaradása többször is kérdésessé vált. A
hiánygazdaságban néha még a papír és a nyomdai film előteremtése is
gondot okozott. Ezeknek a gondoknak az ismeretében érthető, hogy a
Meteor megmentése volt az 1989-ben újjáalakult MCSE egyik legfontosabb
célkitűzése. A Föld és Ég sorsának bizonytalanná válása és az
ismeretterjesztésben mutatkozó problémák miatt a Meteor profilja 1988
után fokozatosan módosult: immár nem csupán az észlelő amatőrökhöz,
hanem minden, csillagászat iránt érdeklődőhöz kívánt szólni – mindez
természetesen ma még fokozottabban érvényes. Különösen aktuálissá vált
ez a profilmódosulás a Föld és Ég 1991 végi megszűnésével – az
amatőrcsillagász mozgalom első számú fórumát veszítette el. A Meteor 1993/12. számának postázása Teplicky István Csángó utcai lakásán 1990
januárjától az MCSE és a TIT Uránia Csillagvizsgáló közös lapjaként
jelent meg a Meteor. Az anyagi hátteret az MCSE, míg a technikai
feltételeket az Uránia biztosította, egészen 1992 áprilisáig állt fenn
ez az együttműködés. Az 1992/4. számtól kezdődően a Meteor az MCSE
kiadásában jelenik meg. (Az 1971–1989 közötti időszakban az
impresszumban váltakozva szerepel a TIT Csillagászat Baráti Köre, a TIT
Uránia Csillagvizsgáló és a Csillagászati és Űrkutatási Választmánya –
szinte követhetetlenül sok változatban.) Ebben az időszakban két új
rovatunk indult: a távcsőépítési (Dán András, 1990) és a Messier-klub
(Nagy Zoltán Antal, 1991). Nagy Zoltán Antal karikatúrája A
Meteor szerkesztői és rovatvezetői 1992 áprilisában: Mizser Attila
(főszerkesztő), Csaba György Gábor, Kolláth Zoltán és Tepliczky István
(olvasószerkesztők), Iskum József (Nap), Kocsis Antal (Hold), Vincze
Iván (bolygók), Sárneczky Krisztián (üstökösök), Tepliczky István
(Meteorok), Szabó Sándor (csillagfedések), Ladányi Tamás
(kettőscsillagok), Mizser Attila (változócsillagok), Papp Sándor
(mély-ég), Nagy Zoltán (Messier-klub), Kereszturi Ákos (szabadszemes
jelenségek), Keszthelyi Sándor (csillagászattörténet), Dán András
(távcsőkészítés). Asztrofotós rovatvezetőnk a Meteor kocsma törzsközönségét Meteor-olvasásra invitálta... Az
Uránia Csillagvizsgálóból való eltávolításunk után a Meteor
szerkesztését és postázását is magánlakásokon voltunk kénytelenek
folytatni, több mint 8 éven át. Ez nem okozott fennakadást a lap
életében, hiszen az érdemi szerkesztési munka már évek óta amúgy sem az
Uránia Csillagvizsgálóban folyt, a mozgalom érdekében pedig vállaltuk
az állandó jövés-menést és a menetrendszerűen ismétlődő felfordulást...
További rovatokat indítottunk: a számítástechnika rovat (Heitler Gábor)
és az asztrofotós rovat (Kocska Tamás) 1993-ban indult, míg a CCD rovat
a 1996/7-8-as számtól jelentkezik, felváltva az asztrofotós rovatot
(Fűrész Gábor). Meteor-csomagolás 1995-ben, Mizser Attilánál A
Meteor fejlődése ezt követően egyenletes volt, az évtized végére
megdupláztuk példányszámunkat, 1999-ben már 2000 pl.-ban jelentünk meg.
Mindehhez jelentősen hozzájárultak támogatóink is, mindenekelőtt a
Nemzeti Kulturális Alapprogram, amely 1996 óta minden évben pályázati
támogatásban részesíti a Meteort. 1995-ben a Meteor táborok távcsöves találkozóvá alakultak. Az első ilyen rendezvény csoportképe Ráktanyán
|