Keresés:
    
 
 
 
Főoldal Lapunkról Rovatok Meteorok
   
Meteorok Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben

Rovatvezető:
Presits Péter
1300 Budapest, Pf. 148.
E-mail:  Ez az e-mail cím védve van reklámlevelek ellen. Javascript-re van szüksége, hogy megnézze.

A rovatvezető a rovatról:

Életem első éjszakai megfigyelése egy meteorészlelés volt 1987. augusztus 20-án. Kereszturi Ákos barátommal egy órát figyelhettük a meteorokat, jöttek is szép számmal, köztük egy szép, lassú, sárga Kappa Cygnida meteor, melyre úgy emlékszem, mintha tegnap láttam volna. Az üstökösök mellett évekig csak ezt a megfigyelési ágat műveltem, bár első hivatalos megfigyeléseimet csak 1989-ben küldtem be a Meteorhoz. Több mint két évtized alatt számtalan felejthetetlen meteoros élményben volt részem. Ott lehettem a Meteorészlelő Szakcsoport 1991 decemberi megalakulásánál, amikor egy csodálatos Geminida maximummal ünnepelhettük meg az eseményt, egyik éjszaka több mint 900 meteort jegyzett fel ötfős csoportunk. Pár héttel később dermesztő fagyban láttuk a Qadrantidák 1992. január 3/4-ei fergeteges kitörését, amikor 1472 meteor adatait kellett 30-asával észlelőlapokra írni. A Monocerotidák kitörése 1995-ben, számtalan Leonida maximum, és megszámlálhatatlan Perseida tábor is a "lábamban" van már. A meteorozásnak azonban a szépség mellett van még egy vonzereje. Ez pedig a társaság. Amikor csoportosan észlelünk, hogy a teljes égboltot figyelemmel tudjuk kísérni, mindig jól telik az idő, mindig előkerül egy-két régi történet, néhány csomag édesség, tudományos kérdésekről és a világ dolgairól beszélgetünk. A meteorészlelés kétség kívül közösségformáló erő, melynek mai világunkban, és Egyesületünk életében is igen nagy szerepe van.

Az égbolton feltűnő, csak rövid időre látható fényes, vagy kevésbé fényes fénycsíkokat nevezzük meteoroknak, népies nevén hullócsillagoknak. Megfigyelésük nemcsak esztétikai élményt jelent, hanem tudományos értéke is van. A meteor szó még Arisztotelésztől ered, aki gyűjtőnévként használta minden légköri jelenségre, mint pl. sarki fény, felhők, hullócsillagok. Innen ered a meteorológia szó eredete is. Ma már mindegyikkel külön tudományág foglalkozik. A meteorok gyorsasága az égbolton nemcsak látszólagos, hanem valóban óriási sebességgel ütköznek a Föld légkörébe. A meteorok a bolygóközi térből, kisbolygók, üstökösök szétporladásából származnak. A hasonló pályán mozgó meteoroidok tömegét nevezzük meteorrajoknak. Néhány jelentősebb, látványos meteorraj az év különbözű hónapjaiból: Quadrantidák - január, Áprilisi Lyridák - április, Perseidák - augusztus, Orionidák - október, Leonidák - november, Geminidák - december. A meteorok megfigyeléséhez nem szükséges semmiféle segédeszköz, akár már szabad szemmel is láthatóak. További megfigyeléseket lehet végezni kisebb távcsövekkel, fényképezőgéppel, videókamerával, ill. rádióhullámok segítségével. A rovat ezeket a megfigyeléseket gyűjti, rendszerezi, valamint az aktuális rajokról ad információkat az Olvasó számára.


Új meteorészlelő lap

 

Az új meteorészlelő lap letölthető innen.

Az utóbbi években sajnos kevesen használták a hatályos vizuális meteorészlelő lapot, ezért úgy döntöttünk, hogy az észlelők igényeihez jobban alkalmazkodva, új észlelőlapot bocsátunk útjára, ami remélhetően elnyeri a vizuális meteorozók tetszését, és sokan fogják használni, különös tekintettel az idei Perseida-maximumra. A korábbi rajzolásos módszerrel szemben a számolásos metodikát részesítjük előnyben, ehhez nincs szükség gnomonikus térképek használatára. A korábbi észlelőlapot és a rajzolásos technikát természetesen választható lehetőségként meghagyjuk észlelőink számára.

 

Azonban mindenkit arra buzdítunk, hogy a most bemutatandó formanyomtatványt használják meteorészleléshez, ami július 1-től a Magyar Csillagászati Egyesület honlapjáról is elérhető lesz. A cél az észlelések dokumentálásának kényelmesebbé, gyorsabbá, korszerűbbé tétele mellett az volt, hogy a Nemzetközi Meteoros Szervezet (IMO) nyomtatványával harmonizáljuk a beküldési lapot. Az elkövetkezendőekben röviden ismertetjük a formanyomtatvány felépítését.

Az első részben adjuk meg az alapadatokat, úgymint: az észlelés időpontja, kezdete és vége, az észlelő neve, lakóhelye, az észlelés helye és földrajzi koordinátái. Ez utóbbi esetben először a földrajzi hosszúságot, majd a földrajzi szélességet adjuk meg, akárcsak az IMO hivatalos észlelőlapján, ezáltal nem lesz keveredés, amikor a nemzetközi szervezethez is beküldjük az észleléseket.

Az első táblázatban fel kell tüntetni az észlelési időszak alatt megfigyelt rajok nevét, ami akár lehet a teljes név, akár a hárombetűs azonosító. (pl.: Perseidák, PER). A raj neve mellett az észlelés időpontjában a radiáns aktuális koordinátáit kell feltüntetni, a rektaszcenziót és a deklinációt fokokban kifejezve. Ezeket az ekvatoriális koordinátákat azért kell feltüntetni, mert a ZHR értékének számításakor a radiáns horizont feletti magasságát ismerni kell. Ezt pedig úgy kapjuk, hogy az egyenlítői koordinátákat átszámítjuk horizontális koordinátákra. A radiáns a radiánsvándorlás jelensége miatt minden időpontban más helyen van, ezt a látszólagos mozgást a Föld mozgása okozza, mivel perspektivikusan másként látunk rá az idő előrehaladtával az üstökös pályájára. Ezeket a radiánspozíciókat az interneten kereshetjük meg (lásd Pető Zsolt meteoros blogját.) Ha nem töltjük ki, akkor a rovatvezető tölti ki a radiáns helyére vonatkozó rubrikákat.

A számolásos módszer előnye, hogy a meteorok pályáit nem kell térképre rajzolni, ezáltal is értékes időt nyerünk az égbolt, a meteorok megfigyelésére. Használhatunk kézi számlálókat is, amelyek viszonylag olcsón beszerezhetőek a megfelelő üzletekben és kényelmesebbé tehetik észlelésünket.

A második táblázatban a meghatározott időközökben megadjuk az észlelési körülmények azon adatait, amelyek a ZHR kiszámításáhot elengedhetetlen fontosságúak.

Az időközök lehetnek például negyed, fél vagy akár egyórás felbontásúak. Minden időintervallumban adjuk meg a látómezőnk (LM) közepének koordinátáit fokokban, ezt legegyszerűbben egy csillagképről olvashatjuk le, de megadhatjuk a csillagkép vagy fényesebb csillag nevét is, amely a látóterünkben van.

Az órában kifejezett effektív időt (Teff), amelyet ténylegesen az égbolt és a meteorok megfigyelésével töltünk, úgy kapjuk meg, hogy az időintervallumból kivonjuk a szüneteket és a holtidőt.

A takartsági korrekciós tényezőt (F) minden időköz alatt jegyezzük fel. Ez adódhat a tereptárgyak általi takartságból, ezért válasszunk inkább egy szántóföldet észlelésünk helyszínéül, hogy ezáltal is minimalizáljuk az általunk befolyásolható takartságot.  A felhőborítottság okozza a takartság másik részét, ezt is becsüljük meg. Ha nincs takartság akkor F = 1, ha a takartság például K = 20% akkor az F=1/(1-K) képlet alapján: F = 1/(1-0,2) = 1,25. Ezt az értéket írjuk be az F oszlopba a megfelelő időintervallumhoz.

A másik elengedhetetlenül fontos adat a határmagnitúdó becslése minden időközben. A határmagnitúdót a meteoros vagy csillagtérképeken feltüntetett fényességű csillagok alapján határozzuk meg. Becsüljük meg a zenitben szabad szemmel látható leghalványabb csillag fényességét és ezt írjuk be a Hmg rovat megfelelő rubrikájába. A másik módszer az, hogy kiválasztunk egy adott alakzatot, háromszöget, négyszöget az égbolton, megszámoljuk a benne látott csillagok számát (az alakzat pontjait is beleértve) és azt egy táblázat segítségével átalakítjuk határmagnitúdó értékké. Az alábbi linken számos területet kiválaszthatunk a hmg becslésére, fontos azonban, hogy az általunk kiválasztott alakzat horizont feletti magassága nagyobb legyen, mint 40 fok. (http://www.imo.net/visual/major/observation/lm)

Ezek után már csak annyi dolgunk van, ha látunk egy meteort, akkor azt a megfeleő rubrikába beírjuka (raj1, raj2..), ha nincs rajtagsága, akkor pedig a sporadikus (SPO) oszlop megfelelő helyére. A meteor fényességét megbecsülve pedig a harmadik táblázat megfelelő helyére is beírjuk.

Az ég alatt célszerő vonásokkal jelölni a meteorokat a megfelelő rubrikákban, amit később az észlelés értékelésekor számokká alakítunk.

A harmadik táblázat  a raj/rajok fényességeloszlásának dokumentálására szolgál. Itt tetszés szerint az összes rajra beírhatjuk a fényességértékeket (külön sorokba a megfelelő időintervallumhoz tartozó rajokat), a Perseida-maximum éjszakáján tanácsos a harmadik táblázatot csak a Perseidáknak szentelni.

Az észlelő lap előnyei, hogy nem kell rajzolni a meteorokat, ezáltal is értékes időt spórolunk meg, nem kell beírni azt, hogy ki látta, nem kell megállapítani, hogy pontosan mikor tűnt fel, nem kell időtartamot becsülni. Egyszerűen, kényelmesen használható, mégis, ha helyesen töltjük ki, minden olyan információt tartalmazni fog, ami a ZHR számításához és az IMO-hoz történő beküldéshez szükséges.

Vegyük elő fényképezőgépünket is és bátran próbáljunk ki többféle beállítást ezeken a kellemes nyári éjszakákon, bízva abban, hogy elcsípünk jónéhány Perseidát, vagy más hullócsillagot a Plejádok vagy más érdekes csillagászati alakzat, csillagkép mellett. Előre tervezzük meg kompozíciónkat és örökítsük meg Szent Lőrinc könnyeit és utána ne feledjük el feltölteni a sikeres felvételeinket az észlelésfeltöltőre és a vizuális észleléseinket beküldeni az új észlelőlapon a rovathoz.